Következő megálló Dallas volt. Ám nem kellett ehhez
átrepülni az óceánon, elég volt Óbudáig menni a Zay utcába. Az első benyomásunk
a helyről az, hogy zseniális. Mintha egy dimenzió kapun átugranál a tér-időben
egy messzi-messzi galaxisba, de legalábbis a Dallas sorozatba. Egy nagyon jól
kinéző benzinkút, kis bolttal pontosan odaillő étteremmel. A kúton egész jól
adják a 95-öst, meg a dieselt. Habár a Skoda jelezte, hogy némi italt ő is
fogyasztana, azért inkább maradtam a Shellnél.
Maga az étterem is nagyon el van találva. Nagyon igényes
berendezéssel, mintha a sorozatból ugrott volna ki egy útszéli étterem. Bent a
pultnál, konkrétan nyeregbe is pattanhatsz, ugyanis nyereg formájú székek
vannak. Egyetlen negatívum, hogy bent nincs légkondi, ami a körülbelül
42000°C-ban egy igen nagy mínusz. Az étlap hatalmas, minden név valahogy
kapcsolódik a Dallashoz. Krisz és én kikértük a két legnagyobb falatot, amit
találtunk. Krisz a Westar Oil Burgert (50dkg hús) kérte, jómagam a Dallas
Texas-i Fúrótorony (60 dkg hús + bacon + tarja) névre keresztelt szörnyeteg
mellett döntöttem. Idike szerényen érdeklődött valami kisebb adag után. A hölgy
ajánlott is egy csirkés burgert, mire Idike igen felháborodva visszautasította,
és marhahúst követelt. Végül túljutottunk a nap legnehezebb kérdésén, mindenki
várta a fejleményeket. Kezdtünk türelmetlenkedni, amikor azonban utána
számoltunk, hogy úgy nagyjából 1,3 kg húst készülünk elfogyasztani, akkor
jóváírtuk az eltelt időt. Közben volt lehetőség a hely részletesebb vizsgálatára,
és azt kell mondjam, hogy még közelről sem találtunk hibát. Minden témába illő,
igényes darab, a széktől, a lámpáig.
Aztán végre vége lett a várakozásnak, és kijöttek a művek.
Szerintem Idike kisebb méretű burgere is megközelítette az én fej méretemet. A
Fúrótorony, nevéhez méltóan igen nagyra nőtt, háromemeletes felhőkarcoló.
Igazság szerint nem értem, hogy engedhetik kihozni, a tetején pirosan villogó
fények nélkül, tekintve, hogy Ferihegyre pont felettünk húztak el a gépek.
Krisz burgere szerintem megérdemel egy külön fejezetet.
Arányaiban minden megegyezik egy hétköznapi burgeréval, csak éppen valami
elképesztő szteroid kúrán esett át. Elképesztően gigászi zsemlében, egy darab
fél kilós hús, ami kb. kétujjnyi vastagságban tölti ki a rendelkezésre álló
teret. No persze erre még nem kevés, igen jól kinéző, bundázott hagyma és
saláta került rá. Az egész valami hihetetlen szürreálisan nézett ki.
Nagyjából tíz perc gyönyörködés, majd legalább ennyi
statikai mérés és tervezés, hogyan is kellene ezeket az épületeket lebontani.
Idikénél még működött a jól bevált módszer, azaz nagyra tát, és hamm. Krisznél
és nálam ez szóba sem jöhetett. Végül kértünk egy-egy partedlit, majd lesz, ami
lesz alapon nekiestünk. Krisz a felső fél zsömlét távolította el, én szintenként
haladva felülről lefelé kezdtem el a harcot. Ízre tulajdonképpen nem lehet
kifogás, de mindent egybevetve többet vártunk. Minden korrekt, de semmi extra.
Ahhoz képest, hogy a hely mennyire igényes, milyen jó a hangulata, maguk a
kaják mennyire jól néznek ki, egy kicsit többet vártunk volna. Egyáltalán nem
rossz, amolyan átlagos.
Hosszas küzdelem után, leürítettük a tányért. Győztünk! Habár a
csata végére, úgy éreztük magunkat, mint három faló. Azaz tegyenek ránk
kerekeket és hadd guruljunk. Nagyjából fél óra pihi után, rá bírtunk nézni a
desszertekre. Krisszel mi fagyiztunk, Idike itt is brownie-t kért. A fagyik
korrektek, a brownie mirelit volt. Legalábbis szerintünk. Minden esetre elég
ramaty volt, az egyszer biztos.
Végül kértük a számlát, ami az elfogyasztott kaja
mennyiségéhez mérve teljesen rendben volt. Összességében a hely nagyon jó, és
csak ajánlani tudom. Bizonyára van finomabb hamburger, de ez nem számít, mert
egy élmény volt az itt elköltött vacsi. A benzinkút, a neonok a háztetőn, a
belső dizájn, a hambik, mindez együtt zseniális. Mindenképpen érdemes egyszer
elmenni!
Krisz rigolyái:
Szerintem a burger íze és mérete mellett a
kiszolgálás minősége is kiemelten fontos – egy nagyon finom hambi is tud rosszul
esni, ha a felszolgáló nem az elvárt módon viselkedik.
Nálam külön pontot ér, ha evés közben
odajön a pincér, s megkérdi: „Minden rendben van? Hogy ízlik az étel? Mindennel
elégedettek? És ugyanezt egyszer a számla kikérését követően is megteszi. No,
persze az is egy fontos szempont, hogy a kérdésre adott – esetleg problémát
felvető – válaszra tudjon jól reagálni; esetünkben Dallasban a
partedli-igényünk rögtön orvosolva lett.
Idike
|
Krisz
|
Petika
| |
Burger (íz)
|
4
|
4
|
4
|
Burger (méret)
|
5+
|
5+
|
5+
|
Ár
|
4
|
4
|
4
|
Kiszolgálás
|
5
|
4,5
|
5
|
Összpontszám
|
4,75
|
4,63
|
4,75
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése